Tudom, hogy az almát és a körtét nem lehet összehasonlítani, mint ahogy nem lehet összehasonlítani két betegségcsoportot sem, nevezetesen, egyrészről a melldaganatos hölgyeket, másrészről a béldaganatos személyeket egymással. Ennek ellenére tennék egy kis összehasonlítást.
Magyarországon évente –2010-es statisztikai adatok szerint-
9000 személynél diagnosztizálnak újonnan béldaganatot, és ebből 5000 személyt elveszítünk.
Fenti adatokból megállapítható, hogy a túlélési esély a mellrákos hölgyek esetében jóval kedvezőbb. Minek tulajdonítható ez a viszonylag kedvező túlélési esély?
Álláspontom szerint a felvilágosításnak tulajdonítható a viszonylagosan kedvező statisztikai adat.
Megfigyelhető, hogy a mellrákos hölgyek nagyon jól szervezik a megmozdulásokat.
Példa erre az október 2.-ai nap. Ez a nap sztómások Világnapja. Vasárnap lévén érdeklődéssel tanulmányoztam a napi sajtót, hallgattam a rádiót, néztem a televíziót, és döbbenten tapasztaltam, a felsorolt médiákban még emlités sem hangzott el a sztómásokról. Világnap ide, világnap oda, senki nem említette meg egyetlen árva szóval sem, hogy milyen „nevezetes nap” az október másodika.
Másnap reggel a TV első csatornáján stúdióbeszélgetésben hívták fel a figyelmet a mellrák elleni küzdelem fontosságára. Ismét ismert személyek voltak a szószolók. Összefoglalva: nagyon jól kezdték a mellrák elleni harc hónapjának rendezvényeit. Mindenesetre minket sztómásokat háttérbe szorítottak a Világnapunkon.
Azért nekünk is vannak sikereink. Remélhetően sokan olvasták azt az összeállítást, amit írtam a „Sztómás Világnap” címmel. Sajnos csak az interneten olvasható, de ott több helyen is. Az összeállítás olvasható a „daganatok.hu”-n, a Magyar Sztómaterápiás Növérek Egyesülete honlapján a „Hírek” menüpont alatt, a „weborvos.hu”-n valamint a Magyar Ilco Szövetség honlapján is. Nem tudom, hogy összességében ez az olvasottság hány embert jelent, de gondolom, többen kaptak átfogó képet a sztómás személyek mindennapjairól.
Az írásomat elküldtem, a Magyar Távirati Irodának, -akinek feladata friss hírekkel ellátni a média szereplőit-, valamint a Népszabadság újság részére is, és kértem a megjelentetését. Sajnos ezen törekvésem nem járt sikerrel.
A közeljövőben választások lesznek a Magyar Ilco Szövetségnél. Úgy gondolom, a megválasztásra kerülő új vezetőség egyik fontos feladata kell, hogy legyen, hogy komoly szervezőmunkával elérjék, hogy a média -a mellrákos hölgyekhez hasonlóan- nagyobb publicitást biztosítson a sztómások részére.
Tisztelettel: Németh Károly